Mondtam már, hogy utálom az embereket?
Pontosabban magamat utálom, de mivel én is ember vagyok, így ez részletkérdéssé válik...
Mintha eltévesztettem volna a bolygót vagy nem tudom...
Majdcsak kinövöm egyszer, ki tudja. De egyelőre úgy tűnik, hogy nem vagyok fejlődőképes. Lehet nem is leszek az, és örökkön-örökké saját magammal fogok viaskodni ahelyett, hogy élvezném az életet és ami körülöttem van.
Állandóan filozofálgatok magamban, de ennek nincs így értelme...
Nincs reám gyógyír, ez van, bele kell nyugodni... pont pont pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése