Julia Kuo

Aranyos illusztrációk, festmények Julia Kuo művésznőtől. Mivel magával kapcsolatban nem túl bőbeszédű, így hát nem jutottam túl sok információhoz vele kapcsolatban. Annyi bizonyos, hogy Amerikában tanult (hát igen, hol máshol nem döglik éhen a művészember...). Legyen tehát elég a weboldal, ahol sok-sok érdekes és aranyos képeteket láthattok tőle: juliakuo.com/

Játszótér

Egy ötletes játszóteret mutatok most meg ami New Yorkban található. Az alkotója pedig Tom Otterness, amerikai szobrász. Ilyenkor azért valamennyire irigylem az amerikai gyerekeket...

Matthew Woodson

Matthew Woodson Dél-Indianaban születet, melyet ő csak úgy egy kigyófészeknek nevezett (lehet, hogy más is hívta már így előtte, bár erről nincs tudomásom). 

Rengeteg cégnek dolgozott már, de teljes munkaidőben működik szabadúszó rajzolóként azóta is. Matthew Chicagóban egy olyan lakásban él, ami bevallása szerint sokkal inkább hasonlít egy természetrajzi múzeumra, mintsem élettérre. Szabadidejében szívesen játszik a bendzsóján (főként Prince feldolgozásokat) és láncdohányosnak vallja magát. 

Élete ezen fő motívumaival is találkozhatunk pár alkotásán (bár azok a képek, amiket kiválasztottam, pont nem erre a megállapításra szolgálnak bizonyítékul, de nyugodtan mazsolázgassatok a weboldalán: http://www.ghostco.org/ )

Próbálom utolérni magamat

Mostanában azon vagyok, hogy elolvassam azokat a könyveket, melyek eddig elolvasatlanul maradtak részemről, vagy már elfelejtettem őket, esetleg az életem oly korszakomban olvastam el, amikor még teljesen más színben láttam a világot (magyarul túl gyerek voltam hozzájuk és nem jött át az üzenet).

Alice Csodaországban kimaradt a gyerekkoromból, de most, hogy kíváncsiságból elolvastam. Kezdjük ott, hogy mindezidáig azt se tudtam, hogy eleve 2 részből áll a történet (sorstársak kedvéért: Alice Csodaországban és Alice Tükörországban). Nem tagadom, az az új diznisdzsonideppestombörtünös film ösztökélt, mely manapság igencsak nagy feltűnést keltett az idétlen sminkek, jelmezek, számítógépes szupertechnika, no meg a “nagy” nevek által. Állítólag az eredeti történetből kiindulva az immáron 17 éves Alice visszatér az álmában látott különös világba. Nem láttam a filmet (szerintem nem is fogom megnézni), de úgy tűnik, a Kalapos (Johnny valamiért kicsit langyossá sikeredett a 2 kiló smink hatására) karaktere kapja az egyik legnagyobb szerepet, ami nem mondható el a könyvben szereplő másáról. A könyvről annyit, hogy vannak benne jó gondolatok, aranyos meglátások:

(…)ne akarj másnak látszani, mint aminek látszol, mert ha nem annak akarsz látszani, aminek látszol, akkor nem annak látszol, aminek látszani akarnál.

*

Ha egyszer majd hercegnő leszek - tűnődött, s elszomorodott, mert kevés reménye volt ahhoz, hogy valaha is hercegnő legyen -, akkor sohase lesz bors a konyhámban. Jó a leves anélkül is! Lehet, hogy az emberek csak a borstól olyan mérgesek - fűzte tovább gondolatait, és nagyon örvendett annak, hogy valami új igazságot fedezett föl. - Az ecettől lesznek savanyúak, a kinintől keserűek és a törökméztől édesek. Bárcsak köztudomásúvá válna mindez, akkor legalább a felnőttek nem lennének olyan szűkmarkúak a cukor osztogatásában.

*

A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát.

Tehát azért egyszer megéri elolvasni és a gyerek se fog tőle jobban elhülyülni, mint a mai agresszív rajzfilmektől, videojátékoktól vagy a kóser liberális álirodalomtól (Kinek nem inge, nehogy magára vegye! Továbbá nem, én sem tudok jobbat írni ha esetleg valaki rázendítene, de nem adom el magamat úgy, mintha én lennék a nagy művésznő. Mára ennyi azt hiszem elég is lesz).

Update: Anne-Julie Aubry

Anne-Julie Aubry-ről már írtam nem rég ebbe a blogba, de nem esett szó gyönyörű ékszereiről. Most bepótolom a hiányosságot.
A nyakláncokat, brossokat és gyűrűket saját festményeinek lekicsinyített mása díszíti, és mindegyik darabot (bevallása szerint) saját kezűleg készíti. Ha megtetszett valamelyik ékszer, akár meg is vásárolhatod őket, ugyanis mind eladó.

     
 

Magam adom

Érzelmi kitöréseim

Mondtam már, hogy utálom az embereket?
Pontosabban magamat utálom, de mivel én is ember vagyok, így ez részletkérdéssé válik...
Mintha eltévesztettem volna a bolygót vagy nem tudom...
Majdcsak kinövöm egyszer, ki tudja. De egyelőre úgy tűnik, hogy nem vagyok fejlődőképes. Lehet nem is leszek az, és örökkön-örökké saját magammal fogok viaskodni ahelyett, hogy élvezném az életet és ami körülöttem van.
Állandóan filozofálgatok magamban, de ennek nincs így értelme...
Nincs reám gyógyír, ez van, bele kell nyugodni... pont pont pont

Nyuszkó

Nervous System

A Jessica Rosenkrantz és Jesse Louis-Rosenberg által alapított és vezényelt vállalkozás (Nervous System) a természet természetes rendszeréből nyeri ihletét, ahogy ezt takarja az elnevezés is. Főként ékszereket készítenek, változatos anyaghasználattal. Szerintem nagyon szépek és egyediek ezek a kiegészítők, igazán ötletesek, bár az áruk nem a hétköznapi ember pénztájához van méretezve...