Nagyon kevés dolog alakul úgy az életemben, ahogy azt én előre eltervezem.
Túl sok dolgot szeretnék egyszerre.
Túl sokat szeretnék tudni a világról.
Túl sok dologhoz szeretnék érteni.
Tudós, művész, realista és humamista is akarok lenni egyszerre.
Törtető és visszafogott is akarok lenni.
Be akarok illeszkedni a társadalomba és közben lázadni ellene.
Emberek közt akarok lenni de közben egyedül.
Szóval sokszor úgy érzem, az életem anomáliák tengere, összefüggéstelen, szinte már céltalan maszlag.
Bár van pár dolog, amire tényleg büszke lehetek, de vannak embertípusok, mint ahogy én is, akik egyszerűen képtelenek arra, hogy csak egy picit is elégedettek legyenek magukkal.
Amint elérek valamit az életben, mindjárt kitűzök magam elé egy új célt, és amíg azt az új dolgot véghez nem viszem, addig megint csak jön a bizonytalanság és az önmarcangolás.
De legalább szép, nyárvégi időnk van, ez is valami...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése