Mark Jenkins, amerikai művész leginkább utcai installációiról híres, melyeket szalagragasztó segítségével készít el.
Felöltöztetett emberalakok, megdöbbentő, ironikus alkotások. Rávilágítanak, hogy a közterületek a politika, a média és a művészet csatatere, ahol ezek keverednek és egymásba és folynak olykor.
Örömmel veszem észre, hogy még vannak rajzfilmek (animációs filmek), amik még tudnak szellemes, tanulságos és aranyos történetekkel elbűvölni egyaránt gyereket és felnőttet is. Pár nappal ezelőtt láttam az Így neveld a sárkányodat című filmet. Nem mondom, hogy a DreamWorks eddig nem okozott csalódást, tehát nem tudtam mire számítsak. De ezt a történetet nagyon elkapták, a szereplők ábrázolása is megkapó és van üzenete, mondanivalója, amit a modern rajzfilmekből sokszor vagy kifelejtenek, vagy hihetetlenmód eltorzítanak.
Hála az égnek nem a Mézengúz nevet viselő korábbi munkájuk sémája alapján készítették az alkotók, mely részemről nem volt pozitív élmény (tehát ez a film a méhecskéssel szemben szerencsére nem debil beszélő állatokról szól, akik ócska faviccekkel, nulla értelemmel és a tanítani akarás abszolút hiányával próbálják a gyerekeket a moziba csábítani…)
Kevés jó filmet látni manapság, pláne olyat, amit a gyerekekkel is szívesen nézet az ember. Olyat meg végképp nehéz találni, ami a gyerekeknek szól, de a felnőtt se unja halálra megát.
Legszívesebben visszabújnék a kis kuckómba és egész nap csak aludnék és álmodoznék. Viszont amikor kinézek az ablakon és látom, hogy milyen gyönyörűen ébred a természet körülöttem, szívesen mászkálnék a friss zöld fűben, magamba szívnám a nyíló virágok illatát, órákig el bírnám nézni a rejtekükből előbújó állatokat… És ezt mind-mind messze az emberi civilizációtól, ahol legtöbbször csak kiábrándul az ember.
